Születésnapomra kaptam AktívGitár-tól, egy gyönyörű szívecskés gyöngyház-berakásos medált, egy különleges fából, ami amellett, hogy nagyon tetszett, azt súgta nekem: „te is csinálj ilyet, mint amilyen én vagyok!” Így hát elkezdem kérlelni Aktívgitárt, hogy tanítson meg engem is,… és most a téli szünetben alkalom nyílt erre…
Először is kerestünk egy erre alkalmas fát.
Rövidesen kiderült, hogy a fenyő túl puha, de volt egy darab tölgyfám, – még a lépcsőkészítésnél leesett darab,- így abból vágtunk le egy vékonyka szeletet. Egy gyöngyház lapocskából kifűrészeltük a szívecskét, és a széleit lekerekítettük.
A szívecskét a tölgyfa lapocskára helyeztük, és körberajzoltuk. Majd egy speciális vékony élű sniccellel, milliméterről-milliméterre haladva a körvonalat bemélyítettük. Nem igazán lehetett húzni a pengét, mert könnyen megszaladt, inkább csak benyomtuk a fába, és picit lefelé forgattuk. Jó lassan haladtunk, de azért egyszer csak kész lett.
Most az volt a feladat, hogy a körvonallal határolt szívecskét kiszedjük. Először a nagyját, majd a széleihez közeledve a teljes fát eltávolítottuk, ügyelve arra, hogy a lyuk mélysége azonos legyen.
Belepróbáltuk a szívecskét, itt-ott szorult, és nem mélyedt bele egységesen, így még apró igazításokat tettünk, míg végül tökéletesen a helyére ment.
A szívecskét pillanatragasztóval a helyére ragasztottuk, és csiszoltuk políroztuk a fával együtt, de meghagytuk, hogy picit kiemelkedjen a fa síkjából. Meglepő volt látni, hogy polírozás után milyen szép fényes lett a fa, olyan mintha lakkozva lenne, de nem. A színét egy kis mákolajjal való lekezelés után nyerte el, amely ápolja is a fát.
Gyönyörködve a medálban jutott eszembe, hogy jaj, még ki is kell fúrni, de nem mertem nekikezdeni… Legközelebb előbb fogom, még az elején….
Íme az elkészült medál:
És íme, az ihlető ajándékmedál, amit AktívGitártól kaptam: