Ismét a fémműves suliról írok. Első óra, művészettörténet, most találkoztam először a tanárunkkal, szünetben bemutatkoztam neki, és elkértem az eddigi anyagokat. Megkérdezte tegeződhetünk-e? Hm, zavart vigyorral mondtam, hogy persze…
Rajz óra, feladat: csontváz rajzolás. Ott ült a széken, kicsavarodott csípővel, az egyik lába itt, a másik ott. Nem túl nehéz feladat ezzel kezdeni? Hát nem is sikerült túl jól, egyszerűen képtelen voltam eltalálni az arányokat, miután a “kompozíció érdekében” a tanár belefirkantott és nagyobbra vette az egészet. Lehet, hogy az agykerekeim nem működnek megfelelően, és nagyobban képtelen voltam átvetíteni a valóságot a papírra? Na mindegy. De azt nem tudom, valaha tervezek-e csontváz ékszer készítést….
Hf egy újabb csontváz rajzolása immár képről. Így sikerült:



Légy üdvözölve kedves vendég!
Az ékszer valami teljesen mást jelent nekem.
Az egyszerűség és a természet mindig inspirál,, az organikus formák közel állnak a szívemhez.. Szeretem a fém lágy fényét, és erejét kombinálni igazgyönggyel, és drágakövekkel, vagy üveggel.
Ha tetszik valami az elkészült munkáimból, írj, ha tudom elkészítem neked. 